Immár másodszor vágtam neki a Budai hegyeknek. A táv és az útvonalak ugyanazok, mint a tavaly. S, M, L távokon lehetett indulni Az időjárás, ködös, nyirkos, hideg, de ez az összegyűlt közel 900 embert nem nagyon hatotta meg. 10 órakor elrajtolt az L futam. A kb. 1 km-es aszfaltos kaptató után terepen folytatódott az emelkedés. Agyagos és homokos talaj váltakozott jól kitöltve a cipőtalpon kialakított barázdákat. Ezen a szakaszon kell majd visszafelé is jönni és az összes táv jól összetapossa majd. Reméltem, hogy nem fog hasonlítani egy csúszdára. Terveim szerint a tavalyi technikát akartam alkalmazni, miszerint sétát csak a meredek részeken engedek meg magamnak. Bár a fejben tervezgetés közben beugrott, hogy a vége felé lesz egy alattomosan és hosszan emelkedő rész, amit nem szerettem. Na de addig is el kell jutni valahogy. Az első emelkedős etap után kis lejtőzés. Előzgettem ahogy tudtam és vitt a lendület. Sikerült begyűjtenem kettő 4:30-as kilométert. Ismerve a pálya karakterét és a felkészültségi állapotomat némi aggodalommal töltött el. Igyekeztem visszafogni a tempót, de lelövöm a poént nem pont úgy sikerült az önszabályozás, ahogy azt terveztem.  A Nagy Szénásnál már volt egy kis séta a zuzmara borította emelkedőn és felérve végre megláttuk a kék eget és a völgyekben meghúzódó fehér felhőket. Csippantás után beálltam a többiek közé egy pillanatra és együtt bámultuk a kilátást. Semmi kétség ez az egész pálya legszebb pontja és milyen szerencsés az a crew tag, aki itt töltheti a napját. Ne de nekünk megy tovább az óra és visz tovább az út. Irány Nagykovácsi. Frissítés a hídnál és ismét felfelé. Lassan kezdett beérni a pálya első felén produkált rohanás és rohamosan fogyott az erőm. Colával, gumicukorral és sótabival próbáltam megőrizni az állóképességem, nem sok sikerrel. Szóval innen szenvedősebb lett, mint reméltem. Jöttek a görcsök, fájt itt-ott. Apró kis kavicsot kerültek a cipőmbe és mindig arrébb vándoroltak, hol kevésbé hol jobban nyomva a talpamat. Gondoltam, hogy megállok és kiürítem a cipőket, de eszembe jutott, hogy legutóbb ilyen állapotban egy sima cipő levételtől is több helyen begörcsölt a lábam. Szóval meggyőztem magam, hogy annyira nem is zavaróak. Tarnai pihenőnél ismét száguldás lefelé majd jött az elején említett emelkedő. Hát rosszabb volt mint amire emlékeztem. Totál szétesve bandukoltam felfelé. Többen is elmentek mellettem. Utolsó 2 km ismét lefelé. Először jött az agyagos, homokos lejtő, majd az aszfalt. A görcsök ellenére egészen jó tempót tudtam menni, hoztam is pár pozíciót. De éppen kicsúsztam a 3 órából, így közel 15 perccel voltam lassabb, mint legutóbb.
Mondanám, hogy majd jövőre javítok itt, de egyelőre ez a futam kikerül a 2026-os tervekből. Viszont sok más új és érdekes helyszín szerepel a naptáramban. de azokhoz előbb fel kell kötni a nadrágot, felvenni a mellényt és kézbe venni a botokat.

Király(fi) Gábor