A Julian Alps Trail Run verseny az UTMB (Ultra Trail Mount Blanc) sorozat része, amely méltán a hírnevére színvonalas szervezéssel, gyönyörű tájakon rendezi meg a versenyeit. 2026. szeptember második hétvégéjén a versenynek a szlovéniai Kranjska Gora adott otthont. Ebben a hegyekkel körülvett kisvárosban került kialakításra a versenyközpont és a célterület. Összesen hét különböző távból lehetett választani (I feel Slovenia 120k, Lake Bled 80k, Sky Trail 50k, Kranjska Gora 25k, Intersport Speed 15k és Vitranc Funny 10k), így mindenki megtalálhatta a kedvére valót. A magam részéről a középtávra esett a választásom, így pénteken reggel 8 órakor ott álltam Zirovnicában a rajtkapuban a többi kalandvágyó futótársammal együtt. Az előrejelzés ellenére a verseny napjára elvonultak az esőfelhők és előző nap esős, ködös, szürke felhős időjárást felváltotta a napsütés. ACDC Thunder című számával hangolódtunk, a speaker visszaszámolt és rajt. Már az első pillanattól felfelé haladtunk, először egy betonos úton, amit párszár méter után egy murvás-kavicsos út váltott és az emelkedés szöge is egyre meredekebb lett így elég hamar előkerültek a botok. Az első öt km-en sikerült összeszedni 555 szintemelkedést és ezzel máris 1000 méteres magasság felett jártunk. Erdei ösvények földes részei jól megáztak, így azok hamar dagonyává váltak, a gyökerek és kövek csúszósak lettek, úgyhogy jó szolgálatot tettek a terepmintás cipőtalpak és a botok. Egy ilyen csúzdává taposott ösvényről érkeztem meg a 20 km-es CP-hoz, újabb 1000 méter szintemelkedést begyűjtve. Tankoltam a kulacsokba és bedobtam pár datolyát és energia szelet darabot, majd kifordulva a sátorból elém tárult egy single track ösvény, ami meredeken felfelé kanyargott a következő hegycsúcs felé. Beálltam és sorba és elindultam a többiekkel az ég felé. A felfelé zakatolás légszomján és az égő izmok fájdalmán nagyban tompított az elém táruló kilátás, ami miden egyes megtett lépéssel szélesebb perspektívájú képét mutatta meg ennek a gyönyörű hegyvonulatnak, a völgyekbe bekúszó felhőkkel. Felérve a gerincen haladtunk végig közel 2000 méteres magasságban és az eddig is pazar kilátás még egy fokkal feljebb tekerte a mosolyfaktort. Szóval bárgyú vigyorral felszerelt arcomat a nap felé fordítottam és élveztem a simogató napsugarakat. Hosszú lefelé következett. Először szűk ösvények vízmosások, kövekkel és gyökerekkel spékelve, majd egy szélesebb kavicsos út vitt le egy faluba. A frissítő pont megint kínált minden jót a feltöltéshez. Kis szusszanás után indultam tovább. Természetesen megint felfelé kellett menni, de itt már jóval barátságosabb volt a szintemelkedés és némi mászást követően sík szakasz várt rám. Leértünk a Száva mellé és annak közvetlenül partvonalán haladtunk. A hol hömpölygő, hol szelíden csordogáló víz valami hihetetlenül kékes színben pompázott és olyan tiszta volt látni lehetett minden egyes kavicsot. A folyót keresztezve megérkeztünk egy végeláthatatlan kerékpárútra, amiről egyszerre az UB ugrott be. Ezen az ingerszegény részen rendesen lefogyott a lendületem és alig vártam már az utolsó pontot és az utána következő erdei szakaszt. Ismét felfelé meredeken egy rövid szakaszon. Mikor felértünk egy pár épületből álló kis településen gyerekek szurkoltak és vizet készítettek elő poharakban, sőt azt is felajánlották, hogy szívesen le is locsolnak, ha kell. Ezután kissé lejtős kissé emelkedős igazi erdei ösvényes szakasz következett, amit igyekeztem megfutni mivel tudtam, hogy már nincs messze a cél. Az utolsó km-t Kransjka Gora utcáin kellet megtenni, felfutni egy lépcsőn és ráfordulni a sétáló utcára, ahol egy teljesen megőrült tömeg fogadott. Taps, éljenzés, kolompok, sípok élő sorfalat biztosítva a versenyzőknek. Katartikus élmény volt így áthaladni a célvonalon. Nyakamba került a verseny ikonikus kecskéjének arcképével ellátott érem és bőséges ital-étel kínálat várta a kissé meggyötört testemet.
A mérlegem: 1200 induló/ 410. helyezés. 55 km, 2800 m szintemelkedés és talán az eddigi legjobb időm egy ilyen távon: 8 óra 38 perc.
Remek kilátások az októberben tervezett horvátországi Dalmacijan Ultra Trail versenyre, ahol jóval szolidabb aparáttal és kevesebb induló létszámmal, de hasonló táv és szintemelkedés vár rám.
Ja és terepre fel!

Király(fi) Gábor