Elérhetőségek

IPA Szombathelyi Szervezet

9701 Szombathely,
Pf. 325.
E-mail:
ribes@ipa-szombathely.hu

Pinka extrém futóverseny

2017. február 25., 10:00
Csatári kövek között

Lassan már két hónap telt el az évből és már a harmadik állomásához érkezett a terepfutó sorozat. 2017. február 25-én szombaton a Vashegy lábához, Felsőcsatáron gyűltek össze a terepfutás kedvelői. Ekkor debütált a Pinka Extrém elnevezésű futóverseny. Jégtörő Mátyás szerencsét hozott a szervezőknek, mert a Pinka által kivágott szurdokban foltokban még talált jeget és a meredek sziklafalak árnyékos nyiladékain hófoltok jelezték, hogy nem is olyan rég még a tél volt itt az úr. Mikor a pálya kijelölése zajlott még a fák deres ruhában szemlélték a pályát szalagokkal jelölőket. A Vasfüggöny Múzeum közelében sok-sok ismerős futóval együtt én is a 10 km-es távot választottam és 10:30-kor Gyepes Béla és Király Gábor társaságában vágtunk neki az első 1 km hosszú emelkedőnek. Terveztünk pulzuszónát és iramot is, de ezt mindjárt az elején sikerült is sutba dobni, mert a mezőny szökellő szarvasként indult meg felfelé, így mivel lemaradni nem szerettünk volna, tartottuk a tempót. Ami aztán még nagyobb lett, mivel a második km-en lefelé kellett futni. Itt sikerült kétszer egymás után a bokámat magam alá fordítani és a nappali fényességben is a csillagokat meglátni. Komolyabb sérülés nem történt, de a következő km-em kocogós lett, így volt idő a környezetben gyönyörködni. Szombathelyen nőttem fel és sokszor jártam már a "csatári hegyben", de ez az útvonal tökéletes választás volt. A Pinka kristálytiszta vize és az a mikroklíma, ami itt található egy igazi kincs, és hogy itt futhattunk, az azt gondolom mindenkit egy csodálatos élménnyel tett gazdagabbá. Szinte harapni lehetett a levegőt, amikor a pályán több alkalommal is a patak mellett próbáltuk meg az ösvényeken kanyarogva utolérni az előttünk szaladót. Az első frissítő pontra érve a már megszokott, jól átgondolt frissítőket vehettük magunkhoz, hogy a "köteles" szakaszt leküzdjük. Igen, jól láttad kedves olvasó: kötelet írtam, ugyanis ezen a szakaszon egy "alpesi" ösvényen kapaszkodtunk felfelé, melyben a kifeszített kötelek segítettek. Biztonságos magasságba érve a fák között még mindig jelentősen emelkedett a pálya, így ezen a szakaszon én és a körülöttem haladók is "sétaversenyre" váltottak. Én pedig próbáltam a pulzusomat a 177-es sávból egy kicsit lejjebb tornázni. Végig az államhatár mellett szaladtunk – amit ma már szerencsére nem jeleznek kerítések és nyomsávok –, ami a mai 20 éves és annál fiatalabb korosztálynak nem nagy csoda, de 1989. előtt ezekre a területekre csak a madár járhatott be engedély nélkül. Mindenki más csak szigorú ellenőrzést követően. Az erdőből kiérve a régi üdülő mellé érkeztünk, majd a felújított aszfaltos utakon keresztül tértünk vissza egy rövid kör után ismét a Pinka partjára. Ami az első szakaszon lejtő volt most szörnyű emelkedővé vált és lassította a tempót, így a vége felé megint egy kis sétaverseny alakult ki. Mókás, hogy a versenyszellem azért mindenkiben dolgozik, mert amint valaki elkezdett futni, a többiek is futómozdulatokat próbáltak csinálni. Az utolsó egy km aztán igazi felüdülés volt számomra. Egy hosszú lejtő volt a célig, ahol aztán már mindent bele lehetett adni. Forró tea, zsíros kenyér és sütemények várták a kimerült futókat, majd az eredményhirdetés egy nem mindennapi környezetben, a Vasfüggöny Múzeumban, ahol a kiállított magasfigyelőre (alias: MAFI) felmászva a távolban még megpillanthattuk az Alpok hófedte csúcsait. Aki szereti a természetet és a futást, annak ezt a versenyt jövőre sem szabad kihagyni. Mi ott leszünk.

Nagy Tibor

KÉPEK!


« Vissza az előző oldalra!


IPA Szombathelyi Szervezet - Magyar