Szűk IPA családi körben rendeztük meg idén az IPA Szombathelyi Szervezet Vadása tavi horgászversenyét, hiszen az előzetes nevezéseknek megfelelően négy barátunk kívánta összemérni tudását. Több horgásztársunk egyéb (szerintem minden bizonnyal kevéssé fontos) elfoglaltság ürügyén maradt távol. Sajnos az utolsó pillanatban Ribes Attila elnök urunk is le kellett, hogy mondja a találkozót.
A helyszín is érdekes volt, hiszen tavaly ilyenkor még nem gondoltuk volna, hogy valaha is horgászatra alkalmas lesz Molnár Sándor barátunk tava, hiszen a nagy esőzések miatt átszakadt a tó gátja és a Katasztrófavédelem munkatársai erejüket megfeszítve harcoltak az ellen, hogy a víz ellenőrzés nélkül árasszon el lakott területeket. Sándor barátunk azonban a vész elmúltával újjáépíttette a gátakat, sőt, a halállomány utánpótlásáról is gondoskodott – erről egyébként ma mi is megbizonyosodhattunk.
A reggel csípős hideggel fogadott minket, azonban a helyek elfoglalását követően hamarosan elkezdtek néhányan izzadni, hiszen a felső két helyen Gulyás Ferenc és Kocsis Tamás barátunk egyre-másra tartóztatta le (vagy fel) a méretes pontyokat. Az alsó két helyen, Kajtár László barátunk és jómagam néhány keszeggel lettünk gazdagabbak ez alatt …
A mezőny (?) gyorsan kétfelé szakadt, hiszen előbb Tomi fogott egy 6200 grammos tükörpontyot, majd Feri egy 5750 grammosat. Tomi erre rákontrázott egy 5420 grammos amurral, míg mi Lacival a szákolásból, mérlegelésből, no meg az irigykedésből vettük ki a részünket. Az idő csodálatos volt, ragyogó napsütés tette még élvezetesebbé (már akinek) a versenyt.
Két óra után már látható volt, hogy csak a harmadik helyért alakulhat ki nagyobb vetélkedés (ha Laci, vagy én fog egy pontyot, azzal eldöntheti a küzdelmet…).
A halak csak jöttek, az első helyeken nagy pontyokat, hátul pedig a 20 dekás, fél kilós keszegeket, kárászokat, sőt! csodálatos ötven-hatvandekás compókat fogtunk.
A verseny fénypontja (legalábbis számomra) a vége felé érkezett el, amikor Feri éppen Tominak segédkezett (persze, hogy ismét egy ponty szákolásánál), amikor elindult a botja, és mivel én voltam a közelben, átengedte nekem a hal megakasztását és fárasztását. A végeredmény egy 5800 grammos ponty volt, amit természetesen Ferihez írtunk fel. Itt kell megjegyeznem, hogy a kifogott halak mindegyike tökéletesen egészséges, csodálatos példány volt, ez is arról árulkodik, milyen jó gazda Sándor barátunk.
A verseny befejezését követően először az eredményhirdetésre került sor, hiszen a fogások összesítése a résztvevők alacsony létszáma miatt nem állított túlzott kihívás elé:
Első helyezést ért el Gulyás Ferenc, aki a három és fél óra alatt nem kevesebb, mint 28150 grammnyi halat szedett ki (majd dobott vissza jó sporthorgászként). Második lett Kocsis Tamás, 14090 grammal. A harmadik helyet éles küzdelemben én hódítottam el, 2950 grammal, míg Kajtár Laci 900 grammal zárta a versenyt.
Az eredményhirdetés meglepetést is tartogatott, mivel Molnár Sándor barátunk átadott egy különdíjat a legjobb versenyző számára, amit Majthényi László ajánlott fel (egyben ő volt az étekfogó szakácsmester is).
Ezt követően került sor a szintén hagyományosan Sándor barátunk által felajánlott ebéd elfogyasztására, ami idén vargányás csülökpörkölt volt. Őszintén szólva e felséges étekről csak szuperlatívuszokban lehet nyilatkozni, nem csoda, hogy Sándor tájékoztatása szerint több főzőversenyen is sikerrel szerepeltek vele.
Befejezésül Sándor nyomatékosította, hogy ugyanezen feltételekkel jövőre is várja az IPA Szombathelyi Szervezete horgászait egy megmérettetésre.
Összegzésül megállapítottuk, hogy nagyon sikeres, élménydús és kulináris élvezetektől sem mentes versenynek adott helyt ismét a Vadása tó és Molnár Sándor (Elektromol Kft.) barátunk, akinek ezúton is köszönjük a lehetőséget. Köszönjük továbbá a különdíjat Majthényi Lászlónak (Vas Megyei Közgyűlés elnöke) és a helyezetteknek átadott trófeákat Vargyas Csaba (Cont-Eco kft.) barátunknak.

Gábriel Gábor