Minden szempontból a leghosszabb versenyen vettünk részt március végén.  A táv és az időtartam is „maratoni” volt. Négy napon keresztül tartott és összesen 196 km-t tettünk meg futva, váltóban a Balaton körül. A 12. Spuri Balaton Szupermaraton ultra távú futóversenyen a három fős váltók mezőnyében indultunk. Király Gábor, Sándor Zsolt és jómagam képviseltük az Ipa Szombathely Szervezetét március 21-24. között. Kísérőnk-segítőnk és a jó hangulatért felelős frissítő, edző, szurkoló Horváth András volt.
Csütörtökön, korán reggel indultunk, hogy Ják és Vasvár érintésével teljes legyen a csapat és elérjük Siófokot. A Hotel Magisztern szocreál épületének tó felőli oldalán volt a rajt és ide is érkeztünk vissza a negyedik nap délutánján. Négy nap, négy ultra távú szakasz, amely azt jelenti, hogy mindegyik kicsit hosszabb, mint 42 km.
De ennyire ne szaladjunk előre, kezdjük mindjárt az első nap, első szakaszával. A Siófok és Fonyód közötti 48,45 km hosszú útvonalat három egyenlő részre osztva 16 km volt az egyéni táv.  Nem siettünk és nem diktáltunk őrült tempót hisz nemcsak a távolság, hanem az egymás utáni napon történő futások is komoly próba elé állítanak mindenkit akár amatőr vagy profi teljesítő. Másik fontos momentum a regenerációs képesség melyet természetesen a szénhidrátpótlás és az ásványi anyagok bevitele segít, de a nyugodt pihenés is ugyanilyen fontos. A tésztapartit balatongyöröki szállásunkon tartottuk majd mindenki korán nyugovóra tért, de azért előtte a nap eseményeit egy rövid videóban összefoglaltuk. Másnap újból Fonyódra tértünk vissza, hogy az 52,9 km-re lévő Szigligeti vár bejáratáig fussunk.  Egy kicsit gyorsítottunk, s mivel minden nap más kezdte a szakaszokat így mindenki volt rajtoló és befutó is mindenki tudott pihenni. Második napon 13. csapatként érkeztünk a macskaköves emelkedő tetejére. Ekkor látszott, hogy a mezőny első harmadában történő befejezés nem is olyan elérhetetlen cél.
A harmadik napon egy ismerős szakasz következett a Badacsony és Balatonfüred közötti 43,6 km-es táv. Az elmúlt évben itt futottunk maratoni távot Gáborral. Ismerősek voltak a kanyarok az emelkedők. Megint gyorsult a tempónk, így érkeztünk Balatonfüredre az északi part fővárosába, hogy rövid pihenést követően másnap reggel egy korai, 9:00-s rajttal az utolsó szakasznak vágjunk neki.
A táv talán a legnehezebb, utolsó szakasza következett, a Balatonfüred és Siófok közötti 51,3 km-es szakasz. Madárcsicsergés, verőfényes napsütés fogadott minket vasárnap reggel a Vitorlás téren. Dübörgött a zene, harsogott a szpíker, és a tó felett felszálló köd párán át jól lehetett látni Siófok legmagasabb szállodájának sziluettjét. Így légvonalban is távolinak tűnt, de a szakasz szintrajza is magas kiugrásokat jelzett. Kisebb fájdalmak erre a napra már jelentkeztek, de szerencsére csak az izmokban. „Ezek csak „fantom” fájdalmak, nem komolyak,” - bíztattuk egymást. Utolsó nap, utolsó szakasz, mindenki beleadott apait-anyait.  A futópálya szorosan követte azokat a lankás dombokat, melyek a Balaton keleti medencéjének oldalát határolják, nem kis meglepetést okozva a versenyzők jó részének annak ellenére, hogy mindenki erre a szakaszra várt csütörtöki rajt óta. A többlépcsős rajt miatt a mezőny széthúzódott, de kora délután végre az Ipa Szombathely Szervezet csapata is célba érkezett.
A 196 km hosszú távot 17 óra 5 perc alatt futottuk le és így a saját kategóriánkban a három fős csapatok 42-s mezőnyében a mágikus 13. helyet sikerült megszereznünk. Mi nagyon jól éreztük magunkat a hangulatot rövid pár perces videókkal próbáltuk meg demonstrálni.
Valóban buli, barátság és egy csoda a Balaton körül így futni, így biztos, hogy jövőre visszatérünk és lehet, hogy már nemcsak csapatban!

Nagy Tibor

A képgalériát ide kattintva nézheted meg!