Ez egy rendhagyó beszámoló, melyben nem egyvalaki írta meg élményeit, hanem a csapattagok gondolatait olvashatjátok:

Dr.Nátkai Györgyi (szervező 1):
Április 26-án szombaton izgatottan vártam, hogy ismét útra keljünk és körbefussuk a Balatont. Egy nagyon lelkes, jókedvű csapattal vágtunk neki a 211 km-nek. Igazán először az töltött el jó érzéssel, hogy 12:45 órakor, a rajt előtt elállt az eső és kisütött nap.  Az első futásom után nagyon jól esett a gázégőn elkészített levestészta, mely elég energiát adott a másfél óra múlva következő futórészhez. Míg a levest Ribes Attila készítette, addig az időt kihasználva nyújtottunk a szőnyegen a futótársakkal. Épp akkor futott be a badacsonyi váltóponthoz Geszti Péter a duplakört teljesítő ultrafutó, amikor mi is vártuk Zolit, hogy Gyuri leváltsa. Egy pillanatra elgondolkodtam, a mi csapatunk "csak" 5 órája fut...., de Geszti Peti már a 36. órát tapossa.....Ez elég motivációt adott a csapatnak :-) A lábaimba tett 22 km-t igazából nem éreztem meg másnap, mert Ribes Attila ötlete alapján hazafelé K Kehidakustány felé kanyarodtunk és kilazítottuk az izmainkat a gyógyfürdőben. Az egész nem jöhetett volna létre, ha nincs egy jól felkészült kerékpáros kísérőnk Geri (Gerencsér Tamás) személyében, aki szinte az egész éjszakát végigtekerte a csapattagokat segítve. Nagyon jó érzés volt látni, hogy a csapat minden tagja együtt él a verseny minden pillanatával, együtt szurkolunk és buzdítjuk egymást.

Minier Attila (szervező 2):
A szervezésben Nátkai Györgyin és Ribes Attilán kívül mindannyian kivettük a részünket, hiszen egymást motiváltuk, ezáltal jókedvűen egyre jobb időket futottunk. A versenyt megelőzően fárasztó, de hatalmas élményt ígértem jó emberekkel egy jó csapatban. A verseny közben, majd azt követően is a visszajelzések alapján az ígéretem megvalósult. Ezt támasztja alá, hogy Csenge is az eredeti terve ellenére végig velünk maradt, annyira jól érezte magát. Jövőre ugyanígy, csak még jobb idővel zárunk! Ügyesek voltatok! Köszönöm mindenkinek a részvételt!

Ui.: jövőre még egy SPARTAN és tényleg elit alakulat lesz a Vas PD

Németh Nikoletta:
A profi szervezésnek köszönhetően a csapat nagyobb részének csak a futásra kellett koncentrálnia. Nagyon jó volt látni és átélni az első bálozók lelkesedését, az izgalmat, ami átjárta a teljes csapatot és a legjobb időre törekvésre sarkalt mindenkit. Mindannyian szembesülhettünk azzal, hogy mire is vagyunk képesek, akár időben, akár távban.  Tóth-Kőrösi Csenge olyan zenei kísérettel és jókedvvel kísért az éjszakában, amire bármikor gondolok vissza, mosolyt csal elő. A fáradtság és a fájdalom elmúlik, az élmények megmaradnak.
Köszönöm, hogy veletek futhattam! :) 

Rosca György:
A csapat tagjai közül többen már évek óta futnak, de páran csak négy-öt hónapja, kifejezetten az UB miatt ragadtunk nyúlcipőt. A verseny előtt egy héttel kezdődő izgalom, az időjárás kegyességéért könyörgés. Verseny előestéjén viszont viharos szél és eső, az egyéniek már javában futnak, de mi csak reggel indulunk az UB-ra. Reggel még mindig hideg van, továbbra is esik. Gyülekezünk, a hangulat jó, de azért néha össze-összeakad egy-két szempár, hogy biztos meggondoltuk mi ezt? De már nincs visszaút. Érkezés a rajt helyszínére, még mindig esik, ennek ellenére óriási a tömeg. Ennyi ember nem lehet hülye! Akkor talán mi sem vagyunk!...gondoljuk. A rajtunk idején viszont már süt a nap, ez még inkább feldobja a hangulatot. Az első csapattárs elindul, túl az első 100 méteren… Hajrá, már csak 210.900 méter van hátra!
Gyorsan pattanunk a buszba, tumultus, sokan indulnak, pár perc, elhaladunk a versenytársunk mellett, dudálással, kiabálással igyekszünk biztatni…. Nagy mosollyal díjjazza ős is és a csapat kerékpáros kísérője is. Jön az első váltópont…. A parkoló, mint mindenhol, szinte teljesen tele, autók jönnek, autók mennek, folyamatos a változás, a nyüzsgés…. Megvan az első váltásunk, megvan az első sikerélmény, már csak 203 kilométer!
Haladuk, egyre többen túl vagyunk az első futáson, pörögnek a kilométerek, és jön a felismerés, hogy gyakorlatilag mindenki sokkal jobb tempót megy, mint előzetesen várta. Ez mosolyt csal mindenki arcára.
Lassan elkezd sötétedni, Keszthely nyugat váltópontnál DJ keveri a zenét, az épp futó csapattárson kívül a csapat többi tagja rögtönzött konyhát alakítva vizet forral egy kempingrezsón, jól esik az elkészített meleg instant leves mindenkinek.
Besötétedik, megyünk tovább. Az éjszakában az épp futó versenyzők fejükön fejlámpával apró szentjános bogarakként gyűrik a távot, nyomukban a bringás kísérővel. Lehet, hogy mégsem vagyunk normálisak?... vetődik fel a kérdés. Néhol néma csend a váltóponton, máshol komplett színpadi sátor fénytechnikával, üvöltő hangfalakkal, és tánccal melegítő versenyzőkkel. Hihetetlen buli!
A második futásnál már nem esik olyan jól a váltás után az elindulás, mint az elsőnél, de a lendület töretlen. Az éjszaka viszont kegyetlen. A déli part hosszú, egyenes szakaszai sötétben kissé magányosnak tűnnek. A feltámadó szél a nyílt víz felől nem esik jól. Figyelni kell, sötétben nem mindig egyértelmű az útvonal, összejön egy eltévedés is, ez jelent pár perc veszteséget, végül csak megvan az a fránya váltópont. Nem baj, gyerünk tovább. Az éjszaka lassan telik, de folyamatosan haladunk. Próbálunk pihenni, de a busz alkalmatlan az alvásra. Csak a parkolóban megpilledő sofőrünk tud elaludni, az is csak egy percre, mikor azonban a feje a kormányra érve megnyomja a dudát, hirtelen megijed: Mi történt? Ki dudált? Ekkor kitör a röhögés…. Innentől már biztos nincs alvás! Napkeltekor 6-7 fok. A csapat nagyrésze már minden szakaszával végzett, de még hárman-négyen hátra vagyunk. Az utolsó elindulás nem egyszerű…itt fáj, ott sajog, de menni kell tovább. Lassan kisüt a nap, melegszik az idő, és már csak az utolsó csapattagnak kell végigfutnia a szakaszát.
Visszaérünk a kiindulási helyre. Hihetetlen, körbeértünk. Várjuk a csapattag célba érkezését: Gyere, gyere Attila! Már csak 100 méter….50… MEGCSINÁLTUK!!!! 211 km, közel 21 óra. Fáj mindenhol, de kit érdekel! Chuck Norris még sosem futotta körbe a Balatont, de nekünk sikerült! Fantasztikus érzés!
Jó csapat, jó emberek, szuper hangulat, sehol egy vita, csak a biztatás, a nevetés és végül a közös siker. Nem másokkal versenyeztünk, csak magunkkal. De közösen mindannyian legyőztük önmagunkat. Persze most mindenhol fáj, meg sajog, a futás és a nem alvás miatt a fáradtság a maximumon. De mindenkiben már ott a gondolat…. Ez eszméletlen jó volt, jövőre visszajövünk!!!!  

Komáromi Zoltán:
A Balaton körbefutása egészen lenyűgöző kihívás volt, a táj szépsége sokszor elfeledtette a fáradtságot. A tóparti települések hangulata, a szurkolók biztatása és a futótársak közössége felejthetetlen élményt nyújtott. A hosszú kilométerek során hol a felkelő nap aranyozta be a vizet, hol a csillagos égbolt alatt futottunk. Ez egy olyan kaland, ami örökre az emlékezetemben marad.

Kiss Gábor:
Korábban már hobbiszinten futottam, amikor is egy kedves munkatársam invitálására csatlakoztam az Ultrabalaton-ra készülő csapathoz, majd a felkészülést követően az elmúlt hétvégén részt is vettem az első UB futóversenyemen. Eddig még nem vettem részt ilyen eseményen, kicsit tartottam is tőle, de szerencsére egy felejthetetlen élménnyel lettem gazdagabb. Fárasztó, de remek hangulatú hétvége volt, szuper csapattal; nagyon örülök, hogy velük futhattam. Szerencsére minden rendben zajlott, nem történt sérülés, „csak” jókora izomláz emlékeztetett néhány napig a versenyre. Köszönöm a szervezést, a versenynapi koordinálást, a futómezt és azt a rengeteg munkát, amit a csapattársak beletettek. És külön köszönöm Mininek, aki rábeszélt a versenyre, így utólag nagyon bánnám, ha kihagytam volna.

Tóth László Zsolt:
Én életemben eddig összesen 4-szer futottam 10 km-es távot, ebből kettőt most az Ultrabalatonon. Reggeltől ültem egy pokrócba bugyolálva, egész nap szendvicseket majszolva a gépjárműben vagy 15 órán keresztül, mire éjfél magasságában az első 13 km-es szakaszra sorra kerültem. Aki látott a kocsiban, mint egy bebábozódott hernyót, a Lacás becenevemet le is cserélte gyorsan „Papás”-ra, majd „Papi-ra”, ami valószínűleg rajtam is ragad… Majd reggel 7-kor, alvás nélkül a következő 10-es kb. 6-7 fokban… (mikor végeztünk, megfogadtam, hogy SOHA TÖBBET!!!)  De néhány óra múlva már a 2026-os futást tervezgettem…
Egy életre szóló élmény volt, így 50+-osan nekiállni hosszabb távot futni. A csapatért való futás valahogy egész mást hoz ki belőlünk, mint amikor magában lötyög az ember. Szép volt a táj, kiváló a csapat, hibátlan volt a szervezés. Az IPA nagy segítséget nyújtott, mind a szervezés, a pólók és a fáradhatatlan, lelkes sofőr és futótárs vonatkozásában. Az egymásért való szurkolás, a közös feladat végrehajtása, egyfajta társas kalandban való tevékeny részvétel pótolhatatlan élményt jelentett a számomra.

Tóth-Kőrösi Csenge:
Hatalmas élmény volt és hálás vagyok, hogy a csapat tagja lehettem. Nagyon izgalmas esemény volt: a többiekért izgulni, majd napnyugtával futni órákon keresztül a Balaton partján, majd utána biciklivel kísérni a bajtársakat az éjszaka közepén és a csomagtartóban megpróbálni kicsit pihenni, miután valaki a fejével beleborult álmában a dudába…. Csupa mókás és életre szóló verejtékes emlék. Ami a legmeglepőbb volt számomra, hogy milyen rendezett csapat voltunk, mindenki mindig időben ott volt a megfelelő helyen, más közösségekben ilyet még nem tapasztaltam, minden elismerésem a rendőröknek! 

Ribes Attila:
Az IPA Szombathelyi Szervezet ezúttal „Vas PD” nevű csapata másodszor vett részt az Ultrabalaton futóversenyen a 2025. április 26-27-i hétvégén. Szerencsés kezdetünk volt, mert a verseny előtti napokban volt hideg és melegfront egyaránt. A verseny előtti napon is aggódva figyeltük az időjárás előre jelzéseket az eső, a szél és a hideg vonatkozásában. Szombaton a becsekkolás alatt eleredt az eső újra, de szerencsénkre a rajtunk időpontjára elállt és kisütött a nap (így viszont volt jó kis dunszt cserébe). A hőmérséklet az éjszakát kivéve végig egész jó volt, a szél is tűrhető a legtöbb helyen. Ezért is sikerült mindenkinek a tervezettnél jobb időket futnia, így végül is 24 perccel előbb értünk be (pedig ebben volt egy több mint 5 perces éjszakai eltévedés is).

Össz táv: 211 km. Összidő: 20 óra 54 perc 31 másodperc.

Akik futottak:
Dr.Horváth Lívia (Leavee)
Kiss Gábor (KGb)
Komáromi Zoltán (Zolee)
Minier Attila (Mini)
Dr.Nátkai Györgyi (EnGyé)
Németh Nikoletta (NéNi)
Ribes Attila (Pityke)
Rosca György (ErGyé)
Tóth László Zsolt (Lacás)
Tóth-Kőrösi Csenge

Aki biciklivel kísért:
Gerencsér Tamás (Geri)

Akiknek köszönjük a versenyen való részvételünkhöz nyújtott támogatását:
Vas VMRFK
Paul Zsolt (Megoldás Kft.)
Németh Ferenc (Németh Csomagolástechnika Kft.)
Horváth Balázs (Luce Innocente Kft.)

A képgalériát ide kattintva nézheted meg!