2024. október 06-án, vasárnap került megrendezésre az Írottkő futóverseny. Az Alpokalja maraton távon indultam, ami annyit jelentett, hogy 46 kilómétert kellett megtennem 1500+D összes szintemelkedéssel. A reggel 9 órás indulás előtt a hűvös idő ellenére pár ember rövidnadrágban várta a rajtot, de azért szép számban voltak fázósabbak is, mint én, akik a melegítő alsó-felsőtől az utolsó pillanatban szabadult meg. Az ilyen távú verseny velejárója, hogy pár dolgot érdemes cipelni magaddal. Ebben az esetben ráadásul itt meghatározott kötelező felszerelés is volt: mobil, minimum fél literes víztartály, pohár, szél-esőkabát, izolációs fólia, szemeteszsák, fényképes igazolvány. A „Kincs” pihenőből történő indulást követően együtt haladt a mezőny a Vöröskeresztig, aztán Velem, Bozsok felé vettük az irányt, patakok mentén erdei ösvényeken, majd határlépést követően rohonci tavat megkerülve a frissítőponton feltöltöttem a gumicukor készletemet és innen vágtunk neki a hegyi menetelésnek. Értsd, szó szerint erőltetett menet felfelé, mintha soha nem lenne vége. Ha még sok ilyen terepes menetre vetemedem, azt hiszen érdemes lesz beszereznem egy futóbotot. Az emelkedés az Osztrák oldalon az Írottkő csúcstól alig egy kilométerre ért véget, de a track szerint balra kellett menni a Világháborús emlékművet és a parkolót elhagyva a Szarvaskő csúcsig (862 m). Ott fordító és vissza az Írottkő csúcsig. A kilátó mellett elhaladva egy kis plusz energiát éreztem, mivel innen számításaim szerint már főleg csak lefelé kell menni. Bár a lábamban már benne volt 36 km, igyekeztem fokozni a tempót. A Hörmann parkolónál még egy utolsó frissítés és irány a Kendig, aztán Óház. Ezen az utolsó 10 km-en igazán felszabadultan tudtam futni végre, kicsit vissza is kellett fogni magam, mert azért éreztem az elmúlt 4 és fél órát és félő volt, hogy jönnek a görcsök. Szerencsére komolyabb fájdalmak nélkül sikerült haladnom, és nagyban fájdalomcsillapító hatású volt, hogy folyamatosan értem, be és hagytam el embereket. Talán ezen az utolsó szakaszon előztem a legtöbbet. Végül kiértem egy aszfaltozott útra. Egy utolsó jobbos és párszáz méter múlva megérkeztem a „Kincs” pihenőbe. Az idő 5 óra 39 perc 52 másodperc. Ez az idő az 55 indulóból a 20 helyre volt elég. Ajánlom mindenkinek ezt a versenyt, hiszen az én távomon kívül lehetett 7 km-en Óház Trail, 18 km-en Irottkő Trail és 80!!! km-en Alpokalja Ultra távon is indulni.  A környezet és a kilátás pazar. A szervezés kiváló, a frissítőpontokon és a célban bőséges a kínálat, így minden adott a kellemes időtöltéshez hozzád hasonlóan elvetemült emberekkel.

Király Gábor

A képgalériát ide kattintva nézheted meg!