Április 4-e sokáig volt "kedves ünnepünk", szerencsére ezek az idők már elmúltak. Egy nappal korábban 3-án vasárnap azonban Rattersdorf község adott otthont az V. Írottkő Hill Climb kerékpár-és futóversenynek, így a "megszállók" azok a merész férfiak és hölgyek voltak, akik arra vállalkoztak immár ötödik alkalommal, hogy a Dunántúl legmagasabb csúcsára, 882 méter magasságba,  gyalog vagy kerékpárral feljussanak.

Magyar nevén Rőtfalva a Gyöngyös partján, a Kőszegi hegyek lábánál fekvő, alig több mint 500 lakosú kis falu, határátkelőhely Kőszeg felöl. A helyi csapat az SC Rattersdorf-Liebing kölcsönözte a zöld gyepet, ahol a regisztráció és a nevezés is gördülékenyen zajlott.  A rajtszámot mindenki magára vagy kerékpárjára szerelte fel. Fél 11-kor már a Haupstraße lakói kaptak egy kis ébresztőt, amikor a közel 130 résztvevő és kísérőik, ellepték az utat teljes hosszában és melegítettek.

A templom előtt sorakoztak a versenyzők, de itt még sor került egy utolsó ellenőrzésre. A versenyen a Spordident rendszert alkalmazták, amely azonban idén már másodszor tréfálta meg a használókat. Most is több embernek kapcsolt ki a mérőeszköz. Csupán 10 perccel 11 után azonban elrajtolt a mezőny. A helyi önkéntes tűzoltóság zárta a faluból kifelé vezető úton a kereszteződéseket. Néhány száz méter aszfalton történő kapaszkodást követően már az Alpannónia út sárga szakaszán, a Hétforrás felé kanyarogtunk az ösvényeken. Amit azonban már az elején el kellett volna mondanom, hogy hárman neveztünk erre a versenyre, azonban sérülés miatt Sándor Zsolttal csak ketten álltunk rajthoz a futók mezőnyében. Kovács J. Tibor az utolsó pillanatig reménykedett, azonban az egészséget szem előtt tartva inkább a fotós és kísérő szerepét vállalta. A mountain bike-os mezőny hamar eltűnt a szemünk elől, csak jóval később a  4,3 km-nél a piros jelzésnél értük utol a mezőny végét, mert bizony voltak olyan szakaszok is ahol kerékpárral sem lehetett felmenni a gyökerekkel szabdalt szűk meredek szakaszokon.

Nagy Tibor

KÉPEK!