Végre ismét kijutottunk a zöldbe, még ha nem is sok időre. Szeptember 15-én délután megint az erdő kincsének felkutatására tettünk le voksunkat. Aznap estére ígérték az az időjósok a folyékony égi áldás érkezését. Hát tévedtek. Kb. egy órája lehettünk a természet dór oszlopai között, amikor itthoni szeretteink drót nélküli távrecsegőn közölték a hírt, hogy Szombathelyen és környékén már szakad az eső. Gondoltuk még kicsit körülnézünk a fák között, hátha van még egy kis időnk a zuhi megérkezéséig. Addig is találtunk főként galambgombát és valamennyi törzsökgombát, hát szedegettük tovább sétánk során. Sajnos aznap másfajtával nem találkoztunk. Aztán egyszer csak halljuk, hogy igencsak morog „valami”, és közeledik felénk. Így hát abba hagytuk kellemes sétánkat és sietős léptekkel az autó felé vettük az irányt. Mire visszaértünk pont eleredt az eső, de mi szárazon megúsztuk. Hazafelé jövet csak a járgányt porolta le a zuhany.
Rövid kikapcsolódásunk eredményeként azért egy jó gombapörkölt volt a jutalom.

Ribes Attila