Már több éve állunk kapcsolatban a pápai Opel szervizzel és márkakereskedéssel, a Marsal’ Kft-vel. Ők újítják fel az Opel Astra F típusú volt járőrautónkat. Az idén szeptember 05-én szombaton szervezték meg ötödik alkalommal Marsal’ Trophy elnevezésű autós teljesítménytúrájukat, melyre minket is felkértek, hogy vegyünk részt a Lada 1200 rendőrautónkkal. Mester József kincstárnokkal ketten vágtunk neki az útnak és a faladatoknak.

Már odaérkezésünkkor nagy volt a csodálkozás a szervezők részéről is, ugyanis közülük is csak a szűk vezetőség tudott arról, hogy jövünk, mindenkinek meglepetésnek szánták. A hagyományos autós teljesítménytúráktól eltérően itt nem játszott szerepet az idő, csak annyiban, hogy a „megadott” útvonalat és állomásokat nem időre kellett teljesíteni, csak annyit határoztak meg, hogy 6 óra áll rendelkezésre. Ugyanis a felkeresendő települések sok esetben nem voltak megnevezve, hanem különböző furmányos szójátékkal csak „átiratban” voltak megjelölve. A „0.” feladat mindjárt az volt, hogy Pápa Nagytemplomán hány óra van (elárulom, hogy a Nagytemplomnak két tornya van, minden toronynak mind a négy oldalán van óra számlap, de a két torony egymás felé néző két oldalán nincsenek mutatók, azok vakórák, így a felületes szemlélőt ez megtéveszthette). Aztán utunk Nyárád falumúzeumába vezetett, ahol a vadászati kiállításon össze kellett számolni az Ausztráliában elejtett vadak trófeáit, az egyik teremben lévő kiállításon megtalálni egy okiratban elrejtett adatot és egy ügyességi faladatot kellett teljesíteni: megadott kártyavárat kellett időre felépíteni. Külsővaton a településen felállított hadvezérek szobrait kellett megtalálni (Zrínyi Miklós, Béri Balogh Ádám) és a keresgélőket szúrós szemmel tartó személyt kellett megnevezni – egy faszobrot, melynek felirata „a király”. Innen Tokorcsra vitt utunk, ahol a feladat szerint meg kellett tudnunk, hogy kinek ajánlották a település 95 éves fáját. Mint megtudtuk a falu volt polgármesterétől, azt már évekkel ezelőtt kivágták és az Erzsébet királynéról elnevezett utcában lévő faluház udvarán a fából készült emlékhelyet alakítottak ki. Mesteriben az Árpád kori templomot kellett felkeresni és rájönni, hogy kik nyugszanak az altemplomban. Majd Sitkét kerestük fel, ahol a feladat „a kőbe vésett római Isteneket” kellett megtalálni. Ez nem volt más, mint a történelmi apartmanpark volt, ahol az apartmanokat nevezték el egy-egy római Istenről. Ezek megadott betűiből kellett kirakni egy görög isten nevét. Következett „egy házas falu”-ban Berzsenyi Dániel szavait kellett megtalálni (Egyházashetyén a költő szülőháza előtt lévő fáklya emlékművön elrejtett idézetet). Jánosházán a szabad Magyarország első miniszterelnökének raboskodási helyét kellett megtalálni és megállapítani, hogy kik és mikor szabadították ki (Jánosháza népe 1849. április 28-án). A következő megálló Tüskeváron volt, a helyi hadtörténeti múzeumban kellett megtalálni, hogy ki és mikor alapított először várost a Balatontól északra, és hogyan hívták a Balaton akkor I. Hadriánusz az I. században, Pelso). Aztán meg kellett találni a Somló hegy kapuját, a hegy lábánál fekvő Hegykapu vendéglőt, ahol fizikai munka várt ránk, egy kis fafűrészelés (természetesen régi favágó fűrésszel, időre). Ravasz feladvány volt „az ezüst és aranyműves falujában pusztuló értékeinket látod, sorolj fel közülük kettőt”. Ezt a szórejtvényt véletlenül sikerült megfejtenünk, amikor Türjére és Szalapára igyekeztünk; Ötvösön van a Széchenyi kastély és Szegedy Róza kúria. Szalapán a helyi még ma is élő hagyományokat kellett felderíteni. Türjén a falu bánjának életkorát kellett megállapítani (Türje Dénes bán a neki állított faszobornál rögzített tábla szerint 1268-ban született, halálát nem vésték fel; tehát a mai napig kellett számítani!). A sümegi várnál a kapu léceinek számát kellett megállapítani, valamint hogy a vár támadói hány úton távozhattak anno. (2 x 18; 2). A liliomos herceg falvába nem jutottunk el, mert akkor időtúllépésbe kerültünk volna, így a végcélba, Ajka-Bakonygyepesre az Opel márkakereskedésbe hajtottunk, ahol nagy ovációval, finom étkekkel és a sofőrökkel lévő kísérőket finom italokkal várták a szervezők – és természetesen minden célba érkezőt. A befutó után mindjárt interjút kért a Pápa TV is. Az eredményhirdetésben nem voltunk érdekeltek. De ez nem is számított, hiszen az egész nap kellemesen, szép tájakon haladva, olyan helyi értékek megismerésével telt, melyet sokszor az ott lakók sem tudnak, ismernek (kérdezősködésünk tapasztalatai). Mindkettőnknek ez volt az első ilyen rendezvény, ahol részt vettünk, eleddig csak olvastunk róla újságokban, de nagyon élveztük és a hetedik helyen végeztünk a 37 pápai induló közül (ugyanennyi induló volt Ajkáról és Veszprémből is). Reméljük, jövőre is ott lehetünk és akkor már a díjak átvételében is szerepet kapunk.

Ribes Attila

Nézd meg a képeket!