A fák levelei már elkezdtek sárgulni, és egy erősebb szélroham már kezdi is bontani a fák koronáját. Az éjszaka mért hőmérsékletek már egy számjegyűek, s a kora reggeli futások alkalmával egyre több öltözéket kell magunkra venni. Itt van az ősz, itt van újra, s ez szép is nekünk, mert azt jelenti, hogy ismét egy több évtizede megrendezett hegyi terepfutó versenyen vehetünk részt. Így is tettünk és hárman az IPA Szombathely Szervezetéből arra vállalkoztunk, hogy az ország tíz legkeményebb hegyi futóversenye között számon tartott 34. Írottkő hegyi futóversenyen vegyünk részt. 2016. október 2-án a futóknak kellemesebb arcát mutatta a Kőszegi hegység. Napsütés, enyhe szellő fogadott minket, no meg kellemes alpesi légkör.  A térképeken csak Kincs-pihenőként szereplő ponton már számos autó parkolt, így az utolsó pillanatban sikerült szokásos helyünket elfoglalni. 10 óra után pár perccel már csak az utak mellett lehetett parkolni. Két távon neveztünk: Sándor Zsolt és Kovács J. Tibor a 7 km-es távot választotta, amely 195 méter szintkülönbséggel a Kincs-pihenőtől a Vöröskeresztet érintve az Irány-hegy felé vezető ösvényeken érkezett vissza a célba. Zsolt 35:49, Tibor 44:46-os idővel érkezett a célba.
Én a hosszabb 18 km-es távot választottam Király Gáborral együtt, de sajnos egyedül kellett elindulnom, mert a bacilusok támadása magas lázzal jár és ez nem a legalkalmasabb állapot a futásra. A 650 méter szintkülönbségű útvonal a Kőszegi-hegység több szép kirándulóhelyét érintette. A Kincs-pihenőtől indult, felvezetett a Hörmann-forrásnál lévő parkolóhoz, majd onnan az Írottkői kilátóig. Innen kellett tovább ereszkedni a Vöröskeresztig, majd onnan az Irány-hegy – Óház - Kincs pihenő útvonalon érkeztem a célterületre, ami 1 óra 47 percig tartott.
A hangulat ekkor már óriási volt a pihenőnél, amiről Ziskó Balázs, mint szervező és lelkes csapata gondoskodott. És még ezt is lehetett fokozni, olyan finom gulyást ettünk, ami után a tíz ujjunkat is megnyaltuk, és persze repetáztunk is. Tudták ezt az égiek is, mert amint a verseny véget ért, az eredményhirdetést követően meg is nyíltak az égi csatornák. Nem olyan erősen, csak úgy módjával, de mindenkivel tudatta, itt van, az ősz itt van újra.

Nagy Tibor

KÉPEK!