A, B és C terv

Eljött az a hét, amire 2019. október vége óta készültünk. Heti 50-60 km futás, erősítő és jóga tréningek, korai kelések, munka előtti és utáni edzések jellemezték ezt az időszakot. Voltak mélypontok, kisebb sérülések, apróbb és nagyobb "fantomfájdalmak", de szépen lassan hozzászoktattuk magunkat a négy egymást követő napon történő futáshoz. 2019-ben már sikerült a Balatont egy három fős csapattal körbe futni, de idén első alkalommal a párosok versenyébe neveztünk Király Gáborral. Most is négy nap állt rendelkezésünkre, hogy március 5-én, egy csütörtöki napon Siófokról Fonyód felé indulva, 8-án vasárnap, ebéd után ismét Siófokra érkezzünk. Rövidített néven BSZM, azaz Balaton Szuper Maraton a futóverseny hivatalos neve, melyet tizenhárom éve megszakítás nélkül rendeznek meg a Balaton és a futás szerelmeseinek.
A verseny előtt egy hónappal a napi 42 km feletti szakaszok lehetséges felosztását tervezgettük és arra jutottunk, hogy a leghosszabb regenerálódási idő elérése érdekében a napi kezdő futó a négy nap során nem változik. Ez lett volna az "A" terv, azonban ezt Gábor meghűléses betegsége és az azt kísérő lázas állapot keresztül húzta. A "B" terv már az indulás hetében készült, ebben az egyéni teljesítés is szerepelt, de ezt gyorsan elvetettem, mivel kísérőink sorában olyan futó is szerepelt, aki már ismerte a pályát. Sándor Zsolt váltótárssá lépett elő, de mivel a fentiekben írt felkészülést nem csinálta végig, ezért minden nap csak egy rövid távra kértük meg, hogy ne kelljen a váltót feladni. 10-13 km minden nap, ez volt a B terv, a többit pedig én futottam. Prekler János kerékpáros kísérőként segített minket, készítette a fotókat és videókat az eseményről.
Március 5-én délelőtt az egyéni, páros és a több fős váltók első tagjaival, verőfényes napsütésben indultunk a nyugati irányba. Az első szakaszon az erősödő szél által felkorbácsolt tó vízének fenséges látványában gyönyörködhettünk. A verseny szpíkere most is Péter Attila volt és Ő a négy évszakot ígérte erre a négy napra. Szerencsére nem lett igaza, csupán tavaszi és őszi időket kaptunk.  Az első napon próbaképpen 24 km-en kezdtem, majd Zsolt futott 10 km-t és egy újabb 14 km-rel én fejeztem be. Nos, ez nem volt a legjobb ötlet, mert a második elindulás eléggé nehéz volt, így ezt a formát elvetettük. A második napi 51,2 km-es távot Fonyódról Zsolt kezdte, majd váltottam, így rám várt a 40 km végén a Szigligeti vár bejárata. Ezt a szakaszt minden alkalommal Gábor futotta, mi csak szurkoltunk neki. Az általa tolmácsolt érzéseket most én is átélhettem. A céltól 10 km-re lehet kivenni egyértelműen a karcsú csúcson kapaszkodó várat, de ekkor még nagyon távolinak tűnik. Fakó nádasokban kanyargott a kerékpárút, fent nyárfák hajladoztak, hogy csak az utolsó pillanatban mutassák meg a meredek hegyoldalt, a kaptatót ahol majd meg lehet állni. A 100 km-es jelzés aztán dob egy nagyot, hisz ez mellett elhaladva már látni a szurkolókat a hegy oldalán és hallani a szpíker hangját.
Badacsonytomajban gyülekeztünk a harmadik napon a verseny "legrövidebb" 43 km-es szakasza következett. Most én rajtoltam és Zsolt váltott, hogy a balatonfüredi hajóállomás melletti célba robogjon. Itt volt a szállásunk is, így hamar pihenőre tértünk, mivel az utolsó nap az utolsó 53 km-e következett. Most Zsolt rajtolt kora reggel és én váltottam a Balatont körül ölelő kerékpárúton. A szakasz több helyen is lejtős volt, ezért arra gondoltunk, hogy ez talán könnyebb lesz nekem, mert "csak lefelé kell futni". Három nap után, több mint 100 km-rel a lábamban nem igazán esett jól az utolsó 10 km, de végül beérkeztünk.  Összesítve 19 óra 16 percet töltöttünk a pályán, ezzel a 80. helyen végeztünk a 147 párost felvonultató mezőnyben.
"Testvériesen" osztottuk el a távot, 145 km-t sikerült futnom a négy nap során, ami jó előszobája akár egy jövőbeli egyéni teljesítésnek is. Köszönöm János és Zsolt segítségét is, mert Nélkülük nem érkezett volna célba az IPA Szombathelyi Szervezet párosa. A hangulatról, a vidámságról és a mélypontokról János fotói és videói mutatnak egy kis ízelítőt. Zsoltnak a futott 51 km nagyon jól esett és szerencsére nem történt sérülés, ami életbe léptette volna a C tervet, az egyéni befejezést. De egyszer a C terv lesz az A. Talán jövőre?

Nagy Tibor