Ilyen sprint távon először és azóta utoljára még talán 2015. körül indultam az akkor még létező Szajki Tavak triatlon keretében. Hamar rájöttem, hogy nem sok keresni valóm van ezen a távon, mert ehhez nem vagyok elég gyors. Nem is igazán akartam menni még ilyen korán, mert hideg szokott lenni a víz és az időjárás is elég könnyen fordulhat rosszra, de csak meggyőztek, hogy jó móka lesz. A helyszínre érkezést követően eleinte az előrejelzést meghazudtoló kellemesebb állapotok fogadtak, de persze a nap folyamán elég gyorsan és sokat változott. Volt minden: viharos szél, eső, kis napsütés,  de a víz tartotta a standard elrettentő 17 fokot. A bringát és futáshoz szükséges holmikat elhelyeztem a depóban és lenéztem a tóhoz barátkozni a vízzel. Nekem csak rövid neoprén ruhám van, de reméltem, hogy talán ez is elég lesz. A rajtkürt hangjára futás a vízbe. Az első 100 méter arról szólt, hogy összerakjam a légzést, mert a hideg víz rendesen próbára tette a rendszert. Meglett a ritmus és megcéloztam a fordító bójákat, majd kettő balkanyar után partot értem. Futás a depóba és közben próbáltam kiszabadulni a kényszerzubbonyomból. Ez végül a bringa mellett sikerült is. Gyors ruhacsere, sisak, cipő és indulás a kétkörös pályára. Igyekeztem jó tempót menni és nem törődni a széllel, de az hol innen, hol onnan próbálta egyengetni az utamat. Gyorsan eltelt az a 20 km és már ismét a depóban. A depóban egyszer csak hallom a sípot és az először a kerékpárt kell letenni és csak azután lehet levenni a sisakot felszólítást. Gyorsan magamra ismertem, mert már a helyem felé menet levettem a sisakot és ezt követően akartam a helyére tenni a bringát. Gyorsan felvettem a sisakot és elhelyeztem a bringát, majd sisak le újra. A futócipő felvétele közben szemkontaktust kerestem a felügyelővel és próbáltam menteni magam, hogy az idei első verseny és kérdeztem, hogy lesz-e bünti? Csak figyelmeztetés! Remek, megúsztam! Irány a futópálya 2 x 2,5 km. Gyorsan kezdtem és reméltem, hogy megmarad majd a tempó, hiszem ennél csak hosszabb távokat futottam idén (na jó, leszámítva a Turul lépcsőfutást, de az egy másik történet). Egész jól haladtam, közben néztem a számokat, ki milyen távon van, kit érdemes még megelőzni, de aztán gondoltam inkább mindenkit, akit csak lehet. Közben ismét változott az időjárás: egy kis eső, dörgés. De erre már a célegyeneseben voltam és 1 óra 22 percnél pittyent a Garmin. Úszás: 17:18, bringa: 35:39, futás 22:41. A két depóban összesen közel 6 és fél percet töltöttem el, ez rengeteg idő, amin helyezést lehet bukni. Szóval ezen még mindig dolgozni kell.

Király Gábor

A képgalériát ide kattintva nézheted meg!