Őszből a télbe futottunk november 19-én! Lenti városában évek óta töretlenül működő, ISZKIRI futóklub saját rendezvénye ez, melyre évek óta egyre többen érkeznek. A versenyt alacsony nevezési díj és nagyon profi rendezés jellemzi. A Művelődési Ház ad otthon a versenynek, itt találhatók az öltözők és a verseny utáni befutócsomag is itt fogyasztható el. A Templom tér már kora reggel, a verseny előtt órákkal átalakul versenyközponttá, és a zord idő ellenére szinte ugyanannyian vannak kint, mint bent.
Az apróságokat most is megszólították és már 10 órakor a gyermek futamok indultak, hogy eldöntsék 400 és 800 méteren kik a leggyorsabbak. 11 órakor a főfutamok következtek és egyszerre rajtolt a teljes 253 fős mezőny, akik 5, 11 vagy 21,5 km-t akartak futni. Az IPA Szombathelyi Szervezetét 11 km-en Dr. Horváth Lívia képviselte, míg a 21,5 km-nek Király Gáborral és Sándor Zsolttal vágtunk neki.
A mezőnyben nagyon sok futó volt, akinek ez volt az utolsó versenye az évben és a szezont itt zárta. Az útvonal most sem okozott csalódást: a városból rövid úton szaladtunk kifelé most is a Lendvadedesi tó felé vezető kerékpáros és gyalogos úton. Az utat körülölelő fenyves és a 9 fokos hőmérséklet olyan mikroklímát biztosított, amit sokan úgy jellemeznek, hogy szinte harapni lehet a levegőt. Nos, ebbe a sajátos, békés miliőbe mi rondítottunk bele trappolásunkkal, no meg a szpíker, aki a tó melletti dombnál az első frissítő pontnál várt. Az AC/DC nótája verte fel az erdő csendjét, hogy erőt adjon 5 km után. A 11 km-es mezőny itt megfordult, míg mi a dombot másztuk, hogy a tó látványában az emelkedő tetejéről is gyönyörködhessünk. Majd át a városon, annak másik oldalán hagytuk el azt, és egy hosszú kerékpárúton haladtunk kifelé Máhomfa irányába. Oda azonban nem jutottunk el, ugyanis egy balos kanyar után a Kerka és a Malonya patakok ölelésében éppen mély álomba merülő erdős területen át futottunk. A megsárgult, lágyan aláhulló falevelek és az erdő csendje próbálta megállítani a futót, hogy pár percre gyönyörködjön a látványban. Messze a város zajától, tiszta levegőn, igazi csendben nézelődhettünk volna, ha ez nem egy verseny. De előttünk és mögöttünk is többen zihálva vették már a levegőt és a stopperóráinkon is sebesen szaladtak a számok, így álmélkodásra csak pár pillanat erejéig jutott idő, hogy emlékeinkbe zárjuk a pillanatot.  Lentiszombathely és Mumor községek összes kutyája a kerítés mellett volt és az ebéd utáni sziesztát hangos ugatással csaholással váltották fel. Abban reménykedtünk, hogy a kerítések mindenhol épek és nem kell Carl Lewis tempóját felvennünk. Az utolsó kilométerek voltak már csak hátra, és akinek még volt ereje az gyorsíthatott is. Gáborral idáig együtt futottam, itt azonban Ő gyorsított, így a célba egy perc különbséggel érkeztünk meg 1:43 és 1:44-es időkkel, ami a 74 fős mezőnyben a 25. és 27. helyre volt elegendő. Sándor Zsolt most is leküzdötte a távot 2:09 idővel, magából mindent kiadva érkezett a célba. Dr. Horváth Lívia 11 km-en a nők 38 fős mezőnyében 1:05-ös idejével a 19. helyen végzett.
A verseny kabala figurája most egy kornspitz volt, aki 60-as méretű cipőjével, óriási kalapjával végig a befutó körül szórakoztatta a közönséget és természetesen Ő is fotogén volt. A közös fotó után a Lenti Termálfürdő minden felfrissülést adó medencéjét kipróbáltuk.

 Nagy Tibor

KÉPEK!