Szint-emelkedés
A Keszthely Triatlon után 3 héttel, már el is érkezett életem második féltávjának ideje Kaposváron, az ExtremeMan 113 névvel ellátott verseny keretében. A verseny kiírásakor a bringa pályára közel 1000 méteres szintemelkedést ígértek, na ebből a verseny napjára 1200 lett!! Ami, mint kiderült nem a hold megerősödött tömegvonzásának köszönhetően lett ennyi, hanem a szervezők jóvoltából, hogy kellően megerősödve érkezzünk majd a hónap végén Nagyatádra. A depó a Deseda tó partján került felállításra, az úszás a tóban, a bringa a környék „hegyeiben”, a futás pedig a tóparti sétányon 3x7 km-es szakaszban. Megérkezésemet követően a depóhoz gurultam és elhelyeztem a bringát, majd – mivel itt nem zsákos rendszer volt – annak környezetében a verseny során használatba venni kívánt cuccaimat. A rajtot követően igyekeztem kimaradni a csete-patéból, több kevesebb sikerrel. A lényeg, hogy akaratom ellenére már az úszás során sikerült befrissítenem a tó vízéből, de ez Keszthelyen sem volt máshogy, úgyhogy eddig minden a szokásos mederben haladt. 51 percnél jöttem ki a vízből és egy rövidke depó után már tekertem is. Eleinte csak kisebb dombokkal találkoztam, könnyed hullámvasútnak tűnt az egész, leszámítva az úthibákat és hogy nem volt teljes útzár, így figyelni kellett az autókra, traktorokra is. Aztán jöttek a combosabb részek és egy lejtő Nágocs környékén, ahol az órám 65 km/h óra feletti sebességet mutatott. Óhatatlanul is vigyorognom kellett, aztán pár pillanat múlva belém hasított a tudat, hogy ugyan erre kell majd vissza is jönni. Ezen a részen aztán láttam is pár embert, aki úgy tolta felfelé a drótszamarat. Nekem eszem ágában sem volt leszállni és szerencsére nem is kellett, a málnakeverő pálcikák tették a dolgukat. Köszönhetően az emberes emelkedőknek, a 90 km-t közel 3 és fél óra alatt sikerült legyűrnöm. Ismét depó és irány a futó pálya. Erre az időre már rendesen 30 fok fölött jártunk, úgyhogy minden frissítő pontnál víz vagy iso és persze fél óránként sótabi. A hűtésemre is elhasználtam pár m3 vizet. Az első szakasz mondhatni egész jól ment, de aztán rendesen belassultam, így egy kicsit kicsúsztam a 2 órából. A végeredmény 6 óra 30 perc. Az érmet és a jelképes nagyatádi vízummal ellátott útlevelet maga Dr. Herr Gyula adta át.Konzekvencia: úszni még mindig nem tudok, bár ismerve az eddig vízben megtett métereimet ez nem is csoda. A bringával edzéseken is erőltetni kell a dombokat és úgy általában többet kellene tekerni. A futás már azt hittem, hogy megy ……, de nem. Három szóval: van hová fejlődni.
Bár elég szűkös a határidő, hiszen 8-án Vasi Vasember és 29-én ExtremeMan Nagyatád, úgyhogy idén még erőből, aztán majd talán jövőre többet ésszel ;-)

Király Gábor

KÉPEK!