Kb. 3 hete halottam egy beszélgetés alkalmával az I. Bükfürdő-Csepreg félmaratonról. Mivel betegség miatt ki kellett hagynom a márciusi Öböl Félmaratont, és ez ráadásul majdnem helyben van, nagyon izgatta a fantáziámat. Szerencsére a családi program alakulása is lehetővé tette a részvételemet, így előnevezés hiányában már aznap reggel 08:00-ra Bükfürdőn voltam a fürdő nyári bejárata előtti téren a rendezői sátornál, hogy nevezhessek. Jól tettem, hogy nem hagytam délutánra, mert találkoztam olyan tagtárssal, aki kicsúszott a helyi nevezési lehetőségből.
A 14:15-ös rajt után indult e mezőny. Az előző napinál jóval melegebb délutánunk volt. A táv első 3 km-e Bükfürdőn kanyargott, majd Csepreg felé vezető út melletti kerékpárúton haladtunk tovább. Csepreg fő terén volt a fordító, majd Bükre érve a Nestlé gyára mellett elfutva a várost K felől megkerülve értünk vissza Bükfürdőre. Itt jött a csavar. Ugyanis a fordítónál nem értünk még a féltávhoz, ezért a célegyenesbe nem fordulhattunk még be, azelőtt elfutva még egy 3 km-es szakaszt kellett futni, mely a táv elejének és végének egy-egy szakaszát ölelte fel. Többször futottam már félmaratoni távot (annál többet is – legutóbb a Sárvári 12 órás ultrafutáson), de sosem sikerült még egyben. Hát most ez is megvolt. Elsőre mindjárt 2 órán belüli idővel: 1:57:33. Lehetett volna jobb is, ha a helyi pályarajzon részletesen ismerjük, de első rendezvényként ez nem volt lehetséges. ugyanis a táv első bő 500 m-e olyan szűk gyalogutakon zajlott, hogy rengeteg lassú futót lehetetlen volt kikerülni (hiába hívták fel a figyelmet a szervezők, hogy rajtzónák hiányában a lassabb futók ne álljanak előre – mivel egyébként is nettó időmérés van). Így hát még a hetedik km-ben is „előztem”. Szerencsére a szervezők között gyakorló futók is voltak, így már az eredményhirdetéskor jelezték, hogy észlelték az útvonal kijelölés problémáját (is).
A versenyt és az eredményhirdetést követően a rajtcsomagban kapott fürdőbelépőt kihasználva még volt időm egy órát lazítani a gyógymedencében. Rám is fért, mivel a jobb lábam középső ujján – ki tudja miért? – felszakadt a köröm, szép lilás véraláfutást is produkálva.
De az igazi sportolót ez nem riasztja el. Már a lazítás alatt azon töprengtem: remélem a június 09-i Sunset Runra – ahová már régen beneveztem – remélem helyrejön, azt nem hagyhatom ki.

R.A.

A képgalériát ide kattintva nézheted meg!