A 31. Spar Budapest Maraton idén 2016. október 9-én került megrendezésre. Az Ötvenhatosok terére reggel 8 óra körül értünk ki futó társammal Drimmer Annával jó 1,5 órával a rajt előtt. Időben ott akartunk lenni, mivel mondhatni kevés versenyen vettünk eddig részt, ilyen nagy szabásún meg még soha nem indultam.  Szóval miután megérkeztünk gondoltam felmérjük a terepet hol, mit osztanak, hol a ruhatár, hol lesz a rajt, hol a budi!?:) A téblábolásunk során többször megállítottak és különböző repi cuccokat, szórólapokat, lufikat akartak ránk aggatni. Rengeteg stand volt felállítva. A Hammer Nutrition standjánál összefutottunk egy jó ismerősömmel Csécsei Zoltán ultrafutóval, aki nem mellesleg tagja az idei 24 órás ultrafutó EB bajnokságon részt vevő magyar csapatnak. Innen is HAJRÁ Zoli!! Toljad neki idegből!!! Beszélgettem vele a 4 órán belüli futás tervemről, amit – ismerve a felkészülésemet, illetve annak hiányát továbbá, hogy egy frankó megfázás miatt a hét nagy részén gyógyszereket tömtem magamba - finoman szólva is szkeptikusan fogadott, de sok sikert kívánt, sőt mondta, hogy elkísér minket és segít majd a megmérettetés során, mivel ő úgyis csak kijött egyet levezetni a tegnapi 57 km-es futópados edzés után. Felkerült a rajtszámom előre és egy első maratonos felirat a hátamra. Zoli is feltett egy első maratonos feliratot, ami láttán a helyszínen és később a verseny ideje alatt is többen nevetésben törtek ki és kérdezgették, hogy ez meg mi Zolikám? Erre csak annyit mondott mindig, hogy min nevettek ez MA MÉG CSAK AZ ELSŐ maratonom! Közeledett a rajt ideje és mindenkiben megfogalmazódott a rajt előtt egy gyors eü. szünet beiktatásának gondolata. Eleget téve a természet hívó szavának azon kaptuk magunkat, hogy alig 10 perc van a rajtig és közel sem a rajtzónánkban voltunk.  Nosza, már futottuk is az 5-ös zónába. Ott álltunk a helyünkön, zsebeimben ott lapult pár energia zselé, egyik kezemben egy feltuningolt Gatorade a másikban a telefonom rajta indításra készen a Runtastic. Gondolatban spanoltam magam, hogy menni fog ez hiszen még élénken élt bennem a két héttel ezelőtti III. Szent Márton futás 10 km-en 46:50-es idővel kiérdemelt amatőr ezüst minősítésem. A hivatalos rajtot követően a tömeg tapsolt, kiabált, egy össznépi banzáj volt az egész; kb. 5-10 percig egy helyben voltunk, de aztán végre megindult a mi zónánk is. Még nagyobb lett az öröm.  Az első 10 km hamar lepörgött, sőt azt kell mondjam, fél távig minden a terv szerint ment, igazi örömfutás volt, az időnk pár perccel 2 óra fölött volt. Aztán nálam elkezdett jelentkezni egy kis izomgörcs először a bal combomban, úgyhogy hamar be is toltam a következő frissítő pont előtt egy gélt, aztán az erre az időre már szokásossá vált kis iso, banán, szőlőcukor kombót. Eltelik 10 perc, de csak nem változik semmi, sőt a jobb lábamnak is a fantasztikus ötlete támadt, hogy hasonló tüneteket produkál mint a bal, illetve a vádlim is kezdett görcsölni. Társaimnak szóltam, hogy menjenek csak, nem akarom lehúzni az idejüket. Egyedül maradtam! Ez mondjuk enyhe túlzás, hiszen erre elég kevés esély lett volna tekintettel a 28.000 fős mezőnyre; de mégis csak jobb volt a társaimmal együtt menni. Ezután frissítő ponttól frissítő pontig éltem, szememmel mindig a következő km-t jelző táblát kerestem és reméltem, hogy csak elmúlik egyszer ez az akkora már mindkét lábamat felemésztő görcs, bár sejtettem, hogy erre maximum a célba érkezésemet követő napokban fog sor kerülni. A maradék közel fél távon megélt szenvedéseimet nem is ecsetelném részletesen, legyen elég annyi, hogy fájt … nagyon. Végül is csak beértem, a tervezett időt meg sem közelítő 4 óra 55 perccel. Finoman szólva nem voltam boldog, de azért örültem, hogy nekivágtam és annak még inkább, hogy a problémáim ellenére sikerült leküzdenem az első Marcsit.
Meg kell még említenem a Suhanj alapítvány lelkes aktivistáit, akik egy mozgássérült fiút tolva  hajtották végre ezt az embert próbáló feladatot és 36 km körül összekukáztak a Nyugati felüljáró környékén és nem hagyták, hogy a „kocogásom” vánszorgásba váltson át. Hálás köszönet!
Konzekvenciának talán annyit, hogy egy maraton előtt ne legyünk betegek, hanem töltődjünk fel különös tekintettel az ásványi anyagokra, a futamon pedig már az elejétől fogva figyeljünk a frissítésre.

Király Gábor

KÉPEK!