Jelentem, Tündér(i) vagyok!

Május 25-26. között szervezték a Debrecen Drive-ot. A 24-i indulás előestéjén a neten barangolva leltem rá a Tündérkör Alapítvány által szervezett jótékonysági futóverseny kiírására. Ilyen távolságra azért nem mindennapos, hogy elmegy az ember futni. Ráadásul jótékonysági céllal nevezési díj nélkül meghirdetett rendezvényről volt szó, helyszíni nevezési lehetőséggel is. Úgy gondoltam, hogy ha a kiállítás programja engedi és az idő is jó lesz (ez előző hetek nedves időjárása ezt „kissé” kérdésessé tette), akkor részt veszek rajta, ha már úgyis ott leszek. A verseny előtti napon, szombaton megkerestem a verseny szervezőit, mivel az előnevezetteknek már rajtszám kiosztás volt. Kedvesen fogadtak és pár perc alatt már meg is kaptam a rajtszámomat. Egyértelmű volt, hogy nem a gyermekfutam 1,5 km-es, sem a felnőtteknek meghirdetett 2,5 vagy 5 vagy 7,5 km-es távra neveztem, hanem a maximális 10 km-re. Számomra egyértelmű volt, az orvosaimnak pedig nem mondom el (nem hiszem hogy örültek volna neki ha megtudják, hogy még a gyógyuló félben lévő sarokcsonthártya gyulladásos lábammal futok). A kihelyezett adománygyűjtő ládába természetesen bedobtam szerény hozzájárulásomat.
Másnap a 10k startja előtt fél órával a rajtzónában voltam azokkal, akik az előző futam befutóit várták, vagy szintén már a rajtra készültek. Odautamon is sokan jöttek szembe velem befutóéremmel a nyakukban és a befutókat várók között is sokan voltak, akik az előző futamokban teljesítettek.
A meghirdetett időpontban, 11:40-kor rajtoltunk el, tömegrajttal. Mivel jótékonysági futásról volt szó, bruttó időmérés volt. Ez sem a rajtnál nem okozott senkinek gondot, sem a futam alatt, mindenki udvarias volt a gyorsabb futókkal, sokan buzdították a koruk miatt vagy más okból lassúbb társaikat is.
A pályát a Debreceni Nagyerdő egyik részén jelölték ki, homokos talajú erdei utakon, 2,5 km-es körből kellett négyet futnunk. A szintkülönbség minimális volt. Az első körben a tempómat nagymértékben lassította a szűk erdei úton lévő nagyszámú sporttársi közösség és az ismeretlen terep. A második körtől ez már nem okozott gondot. A sérülésem miatti 4,5 hónapos teljes kihagyás ellenére edzetlenségi gondom nem akadt, a verseny utáni napokban sem jelentkezett sem izomláz, sem más sérülés; futás közben sem fájt a lábam, a felépülésem töretlen maradt, jó kedvűen érkeztem a célba, végre futhattam egy jót. Remélem a szervezők céljait is sikerült támogatni mind a futók figyelemfelhívó jelenlétével, mind az összegyűjtött támogatásokkal. Ajánlom nektek is figyelmetekbe a beteg gyermekek megsegítésével foglalkozó Tündérkör Alapítványt: http://www.tunderkor.hu/ . Most már én is elmondhatom – ahogy a befutóéremmel bizonyítékom is van már rá – tündér vagyok!

R.A.

A képgalériát ide kattintva nézheted meg! Köszönjük a képeket Birinyi Ferencnek és a többi fotósnak.