Egész heti napsütést követően szombat reggelre megérkezett az előre jelzett rossz idő, így szakadó esőben indultunk el a Balaton felé. Sümegnél tartottunk mikor, a nap sugarai ránk ragyogtak. Ha ilyen lenne a versenykor, akár kiegyeznék vele.
Megérkeztünk Salföldre, ahol a még mindig csodás napsütést több, mint egy órás eső követett. Az amúgy is nehéz terep ezáltal még nehezebb lett a sáros, homokos, agyagos terep miatt. A felhők egy pillanat alatt elillantak, mint a nyári záporok idején; híre hamva se volt az előbbi rossz időnek. A hőmérséklet pillanatok alatt emelkedett jó pár fokot, a páratartalomnak köszönhetően elviselhetetlenné változott.
A Salföldi Természetvédelmi Majorból indult a verseny déli irányba, narancssárga szalagozással a falu felé. A néhol macskaköves út csúszott, de nem ez volt a pálya legrosszabb része, később ezt még sikerült fokozni. Salföldet elhagyva a kőtenger szélén egy homokos szakasz nehezítette dolgunkat, melyhez jött még egy kis megtréfálás is. Valószínűsíthető, hogy a helyiek az addig és a későbbiekben is jól kitűzött pályába belerondítottak. Jó pár jelet felszedtek és nem voltak restek új pályát kijelölni.
Jó egy kilométer után vettük észre, hogy rossz irányba futunk. A lassabb tempó most kifizetődött, mert a hátsó végéből az élre lehetett ugrani. Hamarosan beértünk az erdőbe, ahol lankásnak nem mondható emelkedőt követően láthattuk a Pálos Kolostorromot a pálya tovább nehezedett. Többen aprózták lépteiket, voltak akik óriás lépésekkel haladtak a hegytető felé az Őrsi-hegyre. A pályánk érintette a balatoni kék sáv turistajelzést, hol homokos, hol agyagos pályával tarkítva, melyről balra lekanyarodva murvás úton keresztül értünk a célba.
A 7,5 km-es pályát választottam, mely a nehezítéseknek köszönhetően elég komoly kihívás volt. Nagy élménnyel töltött el, hogy sikerült teljesítenem a távot.
Jövőre nagyobb csapattal érdemes lenne visszatérni, mert a terep minden nehézsége ellenére csodálatos környezetben került a Salföld Trail futóverseny megrendezésre.

Kovács J. Tibor

KÉPEK!