Az év második versenyének úti célja a jól ismert vasi fürdőváros, Sárvár volt. Kicsit hűvös, borongós idő fogadott minket szombat délelőtt a Vadkert úton. Enyhe szél lengedezett, de ahhoz sajna kevés volt, hogy a fenyegető felhőket elterelje más tájék felé melyek teljesen elborították az eget. Környékünkön ez az első nagyobb verseny, ami nagyobb tömegeket mozgat, de sokan vannak úgy, hogy még hideg az idő egy félmaratonhoz. 2 km és 5 km volt a táv a fiatalabb korosztálynak és természetesen a 21 km egyéniben és váltóban a magukat és csapatukat megméretetni kívánóknak.

A 21 km-s táv egyéni és váltója egy időben indult; 155 futó várta a startpisztoly dörrenését és indult el 13:00 órakor Az IPA Szombathelyi Szervezet kettő – egy női és egy férfi – csapatot indított a 21 km-s távon. Minden versenyzőre 7 km várt, hogy továbbadja a csapat rajtszámát. A lányok csapata sérülések miatt sajnos nem tudott elindulni, így két ember hiánya miatt egy vegyes csapatot kellett alkotni. Én a váltóból kiszállva Nemesné Udvardi Ildikónak adtam át a helyemet és így együtt indultunk, Ő váltóban, én egyéniben.

A szervezők a verseny útvonalának első szakaszát megváltoztatták és ez már az indulásnál okozott apróbb kellemetlenséget. Korábban a parkolón keresztül futottunk át és kerültük meg a fürdőt, most azonban az ellenkező irányba kellett futni. A fürdő kapuját nyitották ki és azon keresztül a gazdasági kapun át máris a nyári bejáratnál találtuk magunkat. Ez azt eredményezte, hogy az első kör egy kicsit rövidebb az utolsó egy kicsit hosszabb lett. Én egy kicsit gyorsabban szedtem a lábamat, mint Ildikó, így a váltópontnál a váltó tagok és kísérőink bíztatását megköszönve szaladtam tovább.

A magyar labdarugó válogatottnak van már egy mackós tagja, és most már mi is elmondhatjuk, hogy nekünk is van mackós tagunk Horváth András személyében. Neki jutott a táv középső része, amely azonban nem változott. A „sótonyi” emelkedő nem zsugorodott, nem is ment össze és rövidebb sem lett. Sokaknak mumus ez a szakasz, de ez is csak egy út, aminek a végén a frissítő pontnál, a „kocsmánál” 14 km-t követően meg kell fordulni és az emelkedők hirtelen lejtővé válnak, ami addig akadály volt az eszközzé válik, hogy a célvonalat minél gyorsabban elérjük. Visszatérve a versenyzőkhöz, András szürke kabala melegítőjében rótta a kilómétereket, hogy Kovács József Tibornak adja át a 1013-s rajtszámot, aki a befejező 7 km-t a már korábban említett lankákon tette meg. 1:58-s idővel érkezett a célba ahol mi már vártuk őt. Forró tea és virsli lett a jutalma minden indulónak.

Az idény második versenyén mindenki nagyon jól érezte magát reméljük, hogy ezzel a pár sorral felkeltettük azoknak a figyelmét, akik kedvet éreznek, hogy csapatban vagy egyéniben, rövidebb és hosszabb távon induljanak az IPA Szombathelyi Szervezetének támogatásával.

Nagy Tibor

KÉPEK!