A nyár közepén a Balaton nyugati fővarosában Keszthelyen triatlonoztunk, az őszt a keleti medencében Balatonfűzfőn kezdtük. Éveken át Balatonkenese volt a triatlonos központja ennek a térségnek, ahol rövid távtól egészen a hosszútávig rendeztek versenyeket. Idén az Ironman-ek sorába sajnos nem tudtam beállni, így a Primavera Balatonfűzfő középtávú triatlonversenyt céloztam meg ez évi fő számnak. A szeptember 10-én rendezett verseny természetesen az úszással kezdődött, amit a hely adottságai miatt a Balaton nem éppen feszített víztükrű, csupán 21 °C-os vizében kellett abszolválni. Nyáron több alkalommal is készültem a Balatonban az úszással, azonban nem gondoltam volna, hogy végig a szél által korbácsolt hullámokkal kell majd küzdeni. A háromszög alapú, 950 m hosszú pályán 48 perc alatt sikerült a két kört megtenni. A szél továbbra is uralkodott a versenyen, hol segített, hol hátráltatott a kerékpáros pályán. Az észak-déli irányban oda-vissza 13 km hosszan elnyúló bringa pályát a tökéletes aszfalt jellemezte, a 710-es úton teljes lezárás mellett fordult a mezőny. A szél itt sem csendesedett, olyan erővel fújt a dél felé tartó szakaszon, hogy könnyedén hajtottam 40 km/h felett, de aztán jött a fekete leves. A fordító után voltak olyan szakaszok, amikor a lejtőn ahhoz, hogy legalább 20 km/h felett haladjunk hajtani kellett lefelé szemben a széllel. Így telt el a több mint három óra, ahol oda-vissza előzgettük egymást; azonban láttuk, hogy ez a mindenkiből rengeteg energiát vesz ki. A rajt előtt, reggel még csöpögött az eső, de délben már hétágra sütött a nap, így indultunk neki a félmaratoni futó távnak. A part mentén terpeszkedő nádasok között, árnyas fák alatt kanyargó kerékpárút szintén hibátlan burkolatára már megkönnyebbülve léptünk, az utolsó szám következett a futás. Már a kerékpáros pályán is tökéletes volt a frissítés, olyan kiszolgálás volt, hogy több verseny is megirigyelhetné. A futópályán aztán kitettek magukért a szervezők. Már az úszásnál a mezőny nagy része a felkorbácsolt hullámokkal és az áramlattal küzdött, majd a bringa pályán is tovább merültek a tartalékok, a futásra már velem együtt sok versenyzőnek nem maradt ereje. Így megint csak alkalmazni kellett a “csak a következő kanyarig, a következő fáig, csak a fordítóig bírd ki” szlogeneket. Egyedül vágtam neki ennek a versenynek, kísérő nélkül. Azonban a frissítő pontokon lévő személyzet, a versenyközpontban lévő szervezők és a szpíker buzdítása, pozitív hozzá állása nem csak engem, hanem mást is túllendített azokon a holtpontokon, melyek a versenynek ebben a szakaszában sajnos elkerülhetetlen jöttek. Így sikerült 6 óra 48 perc alatt teljesíteni a 113 km-s távot és lettem BalatonMan.

Nagy Tibor