A Vasi Terepfutó Sorozat 3. állomása a Felsőcsatár térségében 2025. február 16-án megrendezett „Pinka Extreme”. A rajt-cél terület a gyermeküdülőnél volt.  A pálya vonalvezetése egy 5 km-es kört írt le kb.140 méter szintemelkedéssel. Személyes igénytől függően ebből lehetett 1, 2, vagy 4 kört teljesíteni. Az időmérés egy csuklóra helyezhető chippel történt, amivel minden teljesített körnél csippantani kellett. Az összes táv rajtja egy időpontban volt, így több mint száz fő indult el 11 óra 10 perckor. A rajtot követően zúzalékos, majd aszfaltos út következett. Elmentünk a Vasfüggöny múzeum mellett és irány az erdő. Ez a szakasz szinte végig emelkedett, de még futható mértékben. Majd következett az ereszkedés a Pinka szurdokba. Először szép lankásan futható ösvényen haladtunk, majd jött egy meredek szakasz.  Itt már vitt a lendület és fától-fáig igyekeztem minél hamarabb lejutni, anélkül hogy elvágódjak egy kiálló kőben, vagy gyökérben. Leérve indult a pálya sík szakasza, ami többnyire közvetlenül a Pinka patak partján, a vízhez közel vezetett. Itt nem volt érdemes félrelépni, hacsak nem akart az ember megmártózni. Amikor már éppen kezdene az ember belefeledkezni a kellemes látványt nyújtó tájba, elérkeztem a táblához, ahol nyíl mutatta, hogy a hívogató ösvényen való továbbhaladás helyett élesen forduljak jobbra. Ez már az elején beharangozott, a befutó előtti kifejezetten meredek szakasz, amelyen kifeszített kötelek is segítették a feljutást, de „összkerék” üzemmódban is lehetett haladni. Ezen a kb. 120 méteres szakaszon 40 méter szintemelkedés várt ránk.  Az útvonalon több belógó faág, keresztbe kidőlt fák, avarban megbújó botok, kövek és a szurdokban egy kis homok, sár fűszerezte a futamot. Ezek leküzdéséhez különböző technikákat alkalmaztak a sporttársak. Volt hajlongás, bújás, ugrás, vetődés …… no meg anyázás.
Ebből a viszonylag szintes, technikás körből kellett négyet megtennem. Már az első után éreztem, hogy ez nem lesz olyan könnyed menet, mint ahogyan kezdtem. Minden egyes „falmászás” után nehezebbek lettek a lábaim és úgy éreztem a levegő is nehezebben akar jönni. A második kör végétől már eléggé foghíjas volt a mezőny, mivel az általam is választott 20 km-es távon csak 21 induló volt. A 3. körben a versenyközponton kívül nem is igazán láttam embereket, kivéve egy idősebb házaspárt, akik egy jófej szálkás tacsit sétáltattak és előzékenyen félreálltak, hogy elhúzhassak mellettük a már említett lejtőn.
Az utolsó csúcstámadást követően kicsit megkönnyebbültem csippantottam a célba. 2 óra 16 perc, 640 m +D, 10. hely.
A célban zsíros kenyér, hagyma, kolbász, bukta, édes és sós rágcsák, meleg tea várta a teljesítőket.
Jövőre behúzom a triplát.

Király Gábor

Ui.: A köteles rész annyira meredek volt, hogy a nagy erőlködésben behaluztam, hogy egy minyon követ…… de aztán ki tudja, lehet tényleg ott volt. Mindenki döntse el mi látható a képen.

A képgalériát ide kattintva nézheted meg!