2018. március 24-én a Balaton északi partjára látogattunk a Spuri Maratonfüred elnevezésű futóversenyre. A táv a verseny elnevezéséből fakadóan maratoni volt, azaz 42 195 métert kellett megtenni a badacsonytomaji strand területétől az északi parton végig futva a balatonfüredi Tagore sétányig. Lehet, hogy a táv hosszúsága és a zord időjárás rettentette el a többieket, így csak ketten Király Gáborral képviseltük az IPA Szombathely Szervezetét. Kísérőnk és segítünk Sándor Zsolt volt, akinek a frissítést és a szuper fotókat is köszönjük. Március idusán a hőmérséklet tekintetében igazi futó időről beszélhetünk, sajnos azonban a hely adottságait figyelembe véve számítanunk kellett a tó felől érkező hidegebb fuvallatokra, ami sajnos be is igazolódott. A dimbes-dombos, lankás terepen végig dél délkeleti szél nehezítette a haladást, sok helyen hozta a vízpermetet.
Úgy terveztük, hogy 5 perc 20 másodperc körüli idővel abszolválunk egy-egy kilométert és ebből a tempóból próbálunk meg gyorsítani. Nos, az első 10 km-en végig vissza kellett fognunk magunkat 5:10 és 5 perces kilométereket is mutattak a gps-es órák. Sajnos ez az „elfutás” később meg is bosszulta magát mivel a 27. km-nél egy 600 m hosszú, 80 m magas emelkedő következett, ami a mezőny középső szakaszát rendesen meg is rostálta. Nem csak a terep, hanem az a tény is, hogy itt értek minket utol a négy napos Szuper Balaton elnevezésű verseny egyéni indulói, akik szintén ezt az útvonalat futották; igaz kissé hosszabban, ennek ellenére az első 20 versenyző olyan iramban futott el mellettünk, mintha csak 2000 m-t futnának a fizikai felmérőn. Ez sokaknak erőt adott, azonban voltak páran, akik megálltak és inkább leguggoltak az emelkedő közepén, hogy megpróbáljanak újra erőt gyűjteni a további haladáshoz. Több ilyen szintű emelkedő nem volt, azonban a pálya végig a már korábban említett lankás terepszintet hozta. Már három órája futottunk, mikor a 32. kilométerhez érkeztünk, ahol az ún. „kalapácsos ember” érkezik. Természetesen nem a helyi kovács áll ki az út szélére a pöröllyel. Erre az időre a szervezet mozgósítható tartalékai elég rendesen kimerülnek, ha nem megfelelően frissítettünk, vagy a tempónkat és a pulzuszónánkat nem hoztuk megfelelő szinkronba. Természetesen az inak és izmok állapotáról nem is beszélve a legtöbb résztvevőnek a gyomor problémái is itt kezdődnek.
Nos, Gábornak - egy a hó elején lezajlott antibiotikumos kezelés miatt - nem igazán működött rendesen a gyomra, így a hátralévő 10 km-t egyedül futottam. Én sem voltam jobb állapotban, az utolsó két kilométeren már csak a szpíker hangja segített át, itt már csak hat perces tempókat sikerült futni, így éppen hogy csak a négy órás idő alatt 3 óra 59 perc alatt érkeztem a célba. Gáborra sem kellett sokat várni, minden erejét összeszedve 4 óra 4 perces idővel beérkezve már együtt pózoltunk a célterületen. Abszolútban a 73. és 85. helyen zártunk, saját kategóriában a 10. és 17. helyre volt elég az idő.

Nagy Tibor

A képgalériát ide kattintva nézheted meg!