Több éve terveztük már, hogy a futócsapatunkkal részt veszünk az UB-n. Tavaly sikerült végre beregisztrálnunk a pótkörön. A koronavírus járvány miatt azonban a májusra tervezett megmérettetést októberre halasztották. Előzetesen igyekeztünk jól felkészülni, ugyanis egy ilyen hosszú távú versenynek, ilyen létszámú csapattal nekivágni logisztikailag is nagy kihívás.  Két mikrobuszt terveztünk be. Nagy Tibor csapatvezetővel többször is átbeszéltük és leosztottuk a tennivalókat és a feladatokat. Tibi készítette el az útvonalleosztást is, mely mindkét buszban rendelkezésre állt nyomtatott, spirálkötött változatban is. Én a buszok leszervezését, az étel és italellátást valamint a csapat összefogását vállaltam (többek között). A csapat is összeállt, bár egy sérülés miatt az utolsó pillanatban Kemenes Péter helyett a felesége kellett beugorjon. Tehát A CSAPAT: dr.Benke Valéria, Farkas Krisztina, Gyepes Béla, dr.Horváth Lívia, Király Gábor, Kovács J. Tibor, dr.Magyar Csaba, Nagy Tibor, Ribes Attila, Sándor Zsolt és Szakács Szabolcs. A segítők: Eck Andor és Dobos János (dr.Horváth Lívia férje) gépkocsivezetők és az éjszakai kerékpáros kísérőnk Dobos Levente (dr.Horváth Lívia fia). A verseny előtt tartottunk egy megbeszélést is (lásd korábbi cikkünket), amelyen minden lehetséges bekövetkezhető dolgot igyekeztünk átbeszélni. Ez később jól is jött, mivel az egyik váltóponton az éppen aktuális futónk – Sándor Zsolt – és a csapat máig sem érthetően nem találkozott, nem tudtunk a terv szerint váltani. De a nem csak fizikális felkészülés meghozta az eredményt és nem sokkal később visszaálltunk a terv megvalósítására. A nappali szakaszok teljesítése nem okozott gondot, az éjszakaiak azért tartogattak „némi” kihívást: közvilágítás nélküli szakaszok, hiányos jelzések, a sötétben nem látható jelzések, stb. De ezeket is áthidaltuk. Az éjszakai lehűlésben sokat segített a triathlon és hosszú távú versenyeken edződött csapattagjaink jótanácsai az öltözködés terén, valamint az, hogy vittünk egy mobil gázfőzőt, vizet és tésztaleveseket, melyek nem csak átmelegítettek minket, de egy kis energiát is adtak. Mindezen kívül volt, aki sajtos rudat is hozott, mely a kiizzadt sók pótlásában is segített. Szóval mindenki igyekezett hozzátenni minél többet a csapat teljesítményéhez. A szervezők a rajtunkat október 02-án 13:00-ra tették, szép, napos időben indultunk. Éjszaka is megúsztuk 5-6 °C körüli hőmérséklettel, viszonylag szélcsendes időnk volt végig. Mindenki megúszta sérülés nélkül, csak nekem, a finishernek fájt a lábfejem annyira, hogy a harmadik etapomra alig bírtam ráállni. Mivel azonban előttem már mindeki teljesítette már a távját, így aztán én sem adhattam fel, vagy várhattam el, hogy más teljesítse a távomat. Ezért aztán beizzítottam a futótárs alkalmazás bio verzióját – Gyepes Béla, akit váltanom kellett, felajánlotta, hogy a váltást követően is jön velem a célig. Ez nagy segítség volt az utolsó etapom első 1,5 km-én, aztán ahogy bemelegedett a lábam, úgy már kevésbé fájt. A végén a befutó emelkedőn még sprinteltünk is (olyannyira, hogy a csapattagok lemaradtak a célfotóról).  Így aztán 03-án vasárnap – az előzetesen kalkulált – célba érkezéshez képest 1,5 órával (!) korábban, 08:29-kor értünk célba, 19:28:52 órás összteljesítménnyel. A 10-13 fős csapatok 1400 fős mezőnyében abszolútban a 271., míg kategóriánkban a 134. helyen végeztünk, mely a várakozásainkat messze felülmúlta. Ezután a fáradt és kialvatlan csapattal meglátogattuk a Bergmann cukrászdát egy kis kalória pótlás végett, majd útra keltünk hazafelé. Útközben megálltunk Kehidakustányban is, ahol a meleg pezsgőfürdőben lelazítottuk fáradt izmainkat.

Köszönjük a támogatást, a kisbuszok biztosítását Hazafi Lászlónak (Alpok Holding Kft.) és Ungvári Mártonnak (Ungvári Kft.). Továbbá köszönjük a futómezeket, melyeket itt avattunk fel Paul Zsoltnak (Megoldás Kft.) és Horváth Miklósnak (Perfect Mila Kft.). Köszönjük a többi támogatónknak is, akik hozzájárultak a csapat felkészüléséhez több éve tartó támogatásukkal.

Ribes Attila

A képgalériát ide kattintva nézheted meg!